Levél a Kislányhoz
2013 november 27. | Szerző: szoszkemesterina.blog.nlcafe.hu
Drága Kislány!
Egykori, 24 éves kori önmagam.
Ne félj segítséget kérni, ha bizonytalan vagy. Ne félj beszélni róla és legfőképpen ne félj megtalálni az okát. Egyszerűen légy bátor és nézz szembe a félelmeid forrásával. Tudd, hogy a bizonytalanság és a paranoia a legrosszabb tanácsadó. Átgondolatlan és buta lépésekhez vezet. Nem koncepciózus és rombol. Rombol Téged és a környezeted. Majd idővel veszed észre mennyire megváltoztat. Ha visszatekintesz rájössz: a legértékesebb barátaid vesztek el mellőled. Évek múltán kemény munkával kaphatod talán vissza őket. Fájdalmas az önmagunkkal vívott harc, de minél előbb kezdünk neki, annál kevesebb az okozott kár.
Ne azt szeresd, akitől visszaigazolást kapsz. Ne akarj visszaigazolást. Bízz magadban. A félelem és a visszaigazolás keresése hamis kapcsolatok alapja. Te átrázod őt, ő átráz Téged. A felismerés? Fájdalmas. Közben a hülyeségeddel pont azokat távolítod el, akik valóban szeretnek.
A segítsége sokféle módon érkezik. Nekem idősebb barátok képében. Nem kértem belőlük. Ámokfutó lettem. Csapódtam. Minden nap másra hallgattam, nem volt önbizalmam és ami ennél is rosszabb: önálló gondolatom, érzésem, cselekedetem. Fájt, ha valaki nem úgy nézett rám. Szarkeverő lettem, holott nem volt célom, nem akartam. A legfontosabbak igyekeztek segíteni, majd feladták. Azt mondták elég. Évekig nem volt Ancsim, nem volt Hugi. A mai napig nem tudok bízni senkiben. Romhalmazzá tettem magam érzelmileg. Képtelen vagyok kötődni. Kevés kivétellel, senkiben nem bízom. Túl sokáig dédelgettem a félelmet, túl későn kezdtem leépíteni. Bennem már maradandó kárt tett. Te még 24 évesen elébe mehetsz ennek. Bár visszafordíthatnám az idő kerekét. Bár kapnék egy második esélyt. Mennyi mindent csinálnék máshogy.
Sosem akarnám, ami nem az enyém. Nem szemeznék azzal, ami nem az enyém. Viszont küzdenék azért, ami engem illet. Megtanultam, hogy nem nyilatkozhatok a másikról indulattal – sokszor ma is hibázom. Nem törhetek pálcát. Mindent szemtől szembe mondok, nem kertelek. Nem fekszem le úgy – ha lehet-, hogy mással haragban vagyok. Sosem tudni, hogy lesz-e holnap.
Megtanultam, hogy másoknak vagy tiszta szívvel segítek vagy hagyom. Félszívvel, hit nélkül semmi mellé nem állhat az ember. Kiváltképp egy másik mellé.
Megtanultam, hogy csak feltétel nélkül érdemes szeretni. Megtanultam, hogy adni jobb mint kapni.
A sok – sok elvesztegetett pillanat, a késői felismerések oly mértékben nyomot hagytak bennem, hogy a legevidensebb dolgokat sem veszem észre. Nem látom a fától az erdőt. Nem látom, ha valaki szeretettel tanít valamire. A félelmem által elkezdem generálni a feszültséget és az elhidegülést és aztán amikor bevégeztetett a nagy mű nem győzök sopánkodni: hogy csináljam vissza. A régi minták 33 évesen nehezen felülírhatóak. 24 évesen még megtehettem volna. Bár lennék 24, hogy megtegyem.
Ha 24 vagy és épp-e blogot olvasod és még bizonytalan is vagy, kérlek higgy a tapasztalásnak! Muszáj megtalálnod a bizonyosságot, mert hosszú távon tönkreteszed magad. A közösségi létre alkalmatlanná teszed önnön magad. Ne félj segítséget kérni és ne rombolj! Egy életre szóló sebeket kaphatsz és ejthetsz.
Én a 24 éves kori önmagam fájdalmát tapasztalom a mai napig. Életem egyik legnagyobb kihívása az ott szerzett problémák, hátizsákok letétele, megoldása.
Légy boldog és csináld jobban, mint én tettem!
Fájó tapasztalások
2013 november 26. | Szerző: szoszkemesterina.blog.nlcafe.hu
Az élet mindig tartogat meglepetéseket, mi több tanulnivalót. Ugyanazokat a hibákat kapjuk vissza, ugyanazokkal a helyzetekkel kell megbirkózni.
Az én nagy keresztem, hogy mindenkivel open vagyok, mindenkit beengedek és mindenkiben bízom. Két pofon? Mit kettő? Négy egy hónap alatt sem volt elég arra, hogy megtanuljam: nem szabad.
Kezdem azt hinni, hogy a férfi-nő barátság jobban működtethető konstrukció, mint a nő-nő. Max. a szex zavarhat be, de azt is el lehet kerülni.
Egyszerűen az egyik fél sosem bírja ki, hogy ne csessze át a másikat. Ne bántsa, ne alázza. Egyszerűen mindig van valaki, aki ki akar tolni a másikkal. Mindig van egy féltékeny nő, aki tönkre akar tenni valamit, ami szép. És mert az élet ilyen, sikerül is.
Persze a nagy kérdés, hogy miért nem tanulunk a hibánkból? Miért engedjük újra és újra megtörténni. Hogy miért nem tanulunk a fájó leckékből, hogy miért engedjük ezeket a dolgokat felülkerekedni. A felismerés az első lépés, tenni ellene… az már másik tészta.
Jó persze abban a hitben ringatni magunkat, hogy idővel ezt is elsajátítjuk. A francokat. Nem fogjuk, csak vasakarattal.
Én megkaptam azt az utolsó cseppet abba a bizonyos a pohárba. Voltak évek, amikor hibernáltam a szívemet és úgy tűnik lesznek is. Most kezdődik az újabb periódus. Hát ez van. Ez lett. Ezt kell szeretni.
Pozitív gondolatok
2013 november 27. | Szerző: szoszkemesterina.blog.nlcafe.hu
Nem vagyok híve az online jóslásnak. Egy pillanat tükre. Ez most mégis talált:
A szerelem angyalai azért küldik neked ezt a lapot, hogy emlékeztessenek: komoly befolyással bírsz szerelmi életed minőségére. Ha az utóbbi időben panaszkodtál vagy aggodalmaskodtál, akkor az angyalok azt az útmutatást küldik neked, hogy válts optimistább nézőpontra. Ha a romantikus reményeid többszörösen is meghiúsultak, még akkor is van rá okod, hogy megőrizd a hitet, miszerint az igaz szerelem a tiéd lehet… ha hiszel benne!
Még ma tegyél lépéseket annak érdekében, hogy pozitív módon megjelenítsd azt a szerelmi életet, amelyre vágysz.
Ennek jegyében azt gondolom, egy kis belső utazás a vágyak rengetegébe nem árthat. Talán nem baj, ha egyszer félre teszem a félelmeim és le merem írni mire vágynék. Hogy szeretném hagyni, hogy szeressenek. Hogy jó lenne magam mellett tudni valakit, akinek neki lehet dőlni. Hogy egy pillanat, amikor csendben bandukoltok egymás mellett az éjszakában szebb lehet ezer szónál. Hogy milyen jó, amikor rád mosolyog vagy hozzád ér. Hogy egy pillantás sokszor egy ezer oldalas regénnyel ér fel. És amikor ott vagy, pont ezt nem tudod értékelni. Hogy az idétlennek tűnő becézések az ő szájából a legszebb ajándéknak tűnnek. Hogy nem szabad félni kimondani azt a bizonyos sz betűs mert lehet, hogy többé nem adódik mód. Oly törékeny két ember kapcsolata. Oly sok dolog veszélyezteti. Oly nehéz megvédeni a rosszindulattól. Ezek a csodaszámba menő pillanatok ezért fontosak. Ezért kell őket megőrizni. És amikor összeomlik körülötted a világ, akkor ezek a pillanatok adnak erőt és hitet. Hogy mihez? Talán ahhoz, hogy van remény. Hogy nem szabad feladni. Hogy az ember képes talpra állni és újra és újra nekimenni.
Hogy van-e visszaút? Nem tudom. Hogy az elillant pillanat megőrizhető-e a szívünkben, gondozható, nevelhető-e, amíg minden kisimul? Ezt sem tudom.
Egy biztos: a falat lebontani a másik körül nem elég. A téglákat jó messzire kell hordani. Egyébként egy mondat is elég, hogy mind újra fallá álljon össze és immáron sokkal magasabbra törjön, mint annak előtte. A fájdalom újabb és újabb sorokat tesz a börtönöd köré.
Hogy lesz-e erő Benned, újra nekiállni és lebontani, amit építettél? Nem tudom. Fel sem tételezted, hogy fal lehet a vége. Sajnálom. Nagyobb kárt tettél, mint hitted.